Nőügyek

Az életem azon meghatározó része, amivel mindig és minden körülmények között ki vagyok békülve, az az, hogy nő vagyok. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Kimberley Freeman szerint kétféle nő van a világon. Olyan, aki cselekszik, és olyan, akivel megtesznek ezt-azt. Magamat a cselekvő kategóriába sorolom, így óriási csalódások szerencsére sosem értek.

"A nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek." Alessandro Baricco 

Alapvetően is sokat szoktam a nőiségen, nőiességen gondolkodni, de mivel pár napja volt nőnap, ezért gondoltam, hogy szentelek magunknak egy bejegyzést. Az apropót adta még az is, hogy ha rajzolok, mindig női alakokat választok. Azt hiszem, ez is azt jelzi, nagyon ki vagyok békülve ezzel az "adottságommal". Úgy tudom, hogy egy ember magához, a neméhez való viszonyát, a későbbi kapcsolatait mind meghatározza, hogy őt minek várták. Állítólag nem szerencsés, ha nem akarjuk előre tudni, hogy milyen nemű lesz a gyermekünk, és azzal magyarázva, hogy lehet unisex ruhákat kapni, nem várjuk "semminek". Ezen elv mentén engem biztos lánynak vártak. 

Lássuk be, olykor nehéz egy női lélekkel a testünkben élni. Sokszor vagyunk saját magunk ellenségei, képesek vagyunk magunkat csupán a gondolatainkkal és az érzéseinkkel teljesen leépíteni. De az, hogy jellemzően szenzitívebbek, intuitívabbak és érzékenyebbek vagyunk, mint a férfiak, szerintem nagyon sokszor segítség. És ne felejtsük el azt a bizonyos "női megérzést"! Szinte ijesztő tud lenni, amikor megyek az utcán, vagy tusolok, vagy épp egy koncerten vagyok és a semmiből beugrik egy gondolat, egy érzés. Pár nap (hónap, év..) és a gondolat ott van előttem tényként. Azt vallom, bízni kell abban amit érzek, sokkal jobban, mint abban, amit gondolok. Szerintem az érzések sosem csalnak.

Müller Péter szerint igazán nőnek lenni csak egy igazán férfi mellett lehet. Szerintem ez egy óriási ostobaság! Egy igazi nő önmaga is nő! Lehet, hogy kevésbé ragyogó, de akkor is igazi, teljes értékű nő. A nőiségemet ne az befolyásolja, hogy hány férfira vagyok képes hatni, hanem magamtól ébredjek úgy reggel, hogy jól vagyok. Ne más tegyen önmagammá. Mindaddig amíg szeretem, ami vagyok (az erkölcsimet, az értékeimet, a hibáimat), rendben vagyok.

"Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam." Jorge Bucay

Manapság azt látom, nem igazán kedvez a világ nekünk, nem találkozik az ember kellő tisztelettel, és a nőket nem kezelik nőként. De! Szerencsésnek tartom magam, mert a munkám során sok olyan emberrel találkozom, akik tudják, hogy egy nővel hogyan kell beszélni. Az ilyen embereknek mindig nagyon hálás vagyok. Azt kívánom, bárcsak többen lennének ilyenek, és a mi generációnk végre visszahozná azt az érzést, amit a mai 50-60-70-es korosztály még jól ismer. Nekem is vannak elbizonytalanodásaim, de azt gondolom, a tisztelet, az egyenesség, a barátságosság mindig kifizetődő. De ez semmiképp sem nem-függő!

Aztán persze elég sok az ellenpélda is. Felmérések (ki tudja, mennyire szavahihető) szerint ma Magyarországon ezer férfira ezer párszáz nő jut. Azt gondolom, ennek érezzük is a hátrányát. A minap olvastam egy cikket, ami húsbavágó volt, de a szívemből szólt, a mai (baráti, családi, szerelmi) viszonyok leképeződése. Pár sorát idézem most nektek:

"Sajnos ma nem divat energiát pazarolni arra, hogy a másikat megismerjük, ahogy az elfogadás is egy nehéz kérdés. A legtöbben idegenkednek attól, hogy változzanak, miközben egy jól működő, több éve tartó kapcsolatban is helyénvaló a változás mindkét fél részéről. De az évente eldobható mobiltelefonok világában miért kéne megállapodni egy "hibás" ember mellett, amikor van még idő tovább keresni... Baj akkor van csak, amikor kiderül, hogy már nincs annyi idő, és szűkös a merítési lehetőség is..." 

Ez az emberi kapcsolatok fogyasztói társadalma!

Baranyai Máté szavaival zárom a bejegyzésemet:

"Nem tudjátok, milyen kincs van a kezetekben, ha kedves, megértő, odaadó... Nem tudjátok, nem érzitek és nem értitek, miközben elmegy mellettetek az élet, és vele tűnik el a csoda. Nem tudjátok, nem hiszitek, de megsúgom nagyot hibáztok. Mert amikor más szereti, más lakásában, más melegén teszi mindezt... - ő távol boldog - míg fejet fogva, szomorúan, sértődötten, itt ti fáztok."

Lányok! Legyetek önmagatok! Érezzétek jól magatokat! Becsüljétek ami van, engedjétek el azt, ami csak hátrányotokra válik! Változtassatok azon, amin lehet! Dolgozzatok az álmaitokon! Nevessetek, szeressetek, élvezzétek, hogy NŐK vagytok!