Köszi

Szerencsés vagyok, hogy a tavaszi, húsvéti időszakot hosszú alkotással tölthettem. Gyakorlatilag január óta ezeken dolgoztam, és ezen a héten hagytam abba. Köszönöm azoknak, akik úgy gondolták, az otthonukat az én munkáimmal tennék csinosabbá. Tudnotok kell, hogy a ti lelkesedésetek és buzdításotok rengeteg erőt adott, és nem csak az alkotáshoz, hanem a mindennapokhoz is. A rossz időszakban életben tartottatok, a jobb időszakokban pedig szárnyakat adtatok.

Biztosan észrevettétek, hogy szeretem a pasztell árnyalatokat, nem használok nagyon kihívó színeket, harsány kiegészítőket. Erről a koszorúról azok a gyerekek jutnak eszembe, akiknek szintén köszönetet mondok, hogy bekerültek az életembe. Pár évvel ezelőttig egyáltalán nem volt a családban, baráti körben gyerek, akivel időt lehetett volna tölteni. Ennek hiányát ugyan már akkor is éreztem, de nem annyira, mint most, hogy tudom, milyen jó velük lenni.  A mostanában nálam megforduló gyerekekben ugyanazt imádom: őrületesen tudnak szeretni. A találkozás első pillanatában látom a szemükben az örömöt. A kis karjuk a legfinomabb pulcsiként ölel át. Köszönöm, hogy vagytok!

Erről a természetes árnyalatú koszorúról két fontos ember szintén eszembe jut...

Aki hosszasan keresett már jó fodrászt vagy kozmetikust, az tudja, milyen nehéz megtalálni az igazit. Én ebből a szempontból is szerencsés vagyok, mert mindkettejüket nagyon jól megtaláltam. Azért szeretem őket, mert minden alkalommal örömmel fogadnak, annak ellenére is, hogy sajnos csak ritkán tudok hozzájuk járni. Köszönöm Nektek, hogy a legrosszabb helyzetben is mindig van egy jó trükkötök, hogy kicsit "felturbózzatok", hogy feltöltsetek mind lelkileg, mind külsőségekben! Fontosak vagytok nekem.

A testvérem koszorújáról csak a testvérem juthat eszembe. :)

Akinek nincs testvére, annak fogalma sem lehet arról, hogy mit "veszít". Azt gondolom, a világ egyik legklasszabb adománya, ha van valaki, akinek az alapvető világnézetedet nem kell elmagyaráznod, mert ugyanonnan jöttetek, ugyanazt a nevelést kaptátok. Ez az a "fél szavakból is megértitek egymást" érzés egy csoda. És! Jajj, annak aki őt bántja!

"Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!" 

Köszi R.! <3 

Erről a biztos lábakon álló nyusziról csakis egy ember juthat eszembe...

"Köszönet neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában." Köszönöm annak, aki egy személyben szeret egy egész család helyett. Akinek legnagyobb feladata, hogy annyi figyelmet, törődést és békét adjon nekem, amennyi pótolhatja a kiesett emberek figyelmét, törődését. Hogy képes erre valaki? Úgy, hogy valami megmagyarázhatatlan erővel rendelkezik. A kedvencemet főzi, ha haza utazom, megvarrja, ha kitalálok egy századik ruhát, kivasalja a pólómat, ha látja, hogy késésben vagyok, csokit dob a táskámba, hogy legyen erőm a bőröndöt cipelni, és mindig tud olyat mondani, ami miatt újra és újra összeszedem magam. Köszi Anyu!

Ez az asztali dísz a munkahelyemre készült. Itt is van egy ember, akinek köszönettel tartozom. Aki mindig látja, ha valami nincs rendben, és mindig tudja, hogy mikor kell megkérdezni: "Minden oké?" Aki gyakorlatilag mindig ott könnyíti meg az életemet, ahol tudja. Köszi!

Ez a cuki nyuszi utazott eddig a legmesszebbre. 

Így eszembe jutnak az "Átutazók": 

"Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek."

Ez a koszorú áll a legmesszebb tőlem. Nekem kicsit harsány, kicsit tolakodó. Erről azok az emberek jutnak eszembe, akiknek a jelenléte nem (volt) komfortos az életemben. Köszönet Nektek, hogy megmutattátok, mit hogy ne csináljak az életben.  Viszont hálás vagyok, hogy mindig voltak, akik helyettetek is helytálltak, és mellettem voltak.

Erről a barátságos nyusziról csak a barátok juthatnak eszembe. Köszönet azoknak, akik reggel az utca végéről őszinte mosollyal integetnek, és szemükben igazi érzelmeket látva, virágba borítják a lelkemet. Köszönöm az öleléseket, a sós sütit, a közös ebédet. Köszönöm, hogy érdekellek benneteket, és hogy mindig megkérdezitek, hogy áll az életem. Szeretlek benneteket!

És persze köszönöm az univerzumnak, hogy egészséges vagyok és, hogy segít, ha kérem. A reggeli napfénynek, ami ébreszt. A kezemben lévő valamit is köszönöm, amiből alkothatok. Ez óriási adomány.

Erről a koszorúról a harmónia jut eszembe. A harmóniám megteremtésében két embernek van még kulcsszerepe. Sajnálom, hogy nem tudom olyan erővel kimutatni feléjük a hálámat, mint amilyen erővel ők hatnak rám...

Készüljetek Ti is a húsvétra! Pihenjetek sokat és egyetek jókat!