Nem!!!

"Hadd adjak egy üzembiztos tippet az önbizalom-építéshez: gyakrabban mondj nemet! A non szó minden francia nőtől, nap mint nap könnyedén elhangzik anélkül, hogy kifogásokat vagy magyarázatokat fűznének hozzájuk. Ha egy francia nő nemet mond, akkor önmagának mond igent, hogy a számára elsődleges dolgokkal foglalkozhasson." Tish Jett

Egyszer már abba is hagytam egy hasonló ponton. Most nem tervezem, viszont szeretnék egy bejegyzést szentelni azoknak az embereknek, akik nem tudják pontosan mi is az értéke egy-egy kézműves alkotásnak. Mert sajnos az utóbbi időben vannak páran ilyenek. Akik azt hiszik, ezeket az alkotásokat a szél fújja össze, akik azt hiszik, egy soha ki nem fogyó raktáram van az alkotáshoz, akik azt hiszik, bátran válogathatnak a termékeim közül, majd odadobják: "Fizetés után hozom!". NEM! Szívesen segítek, de utálom, ha kihasználnak. Az együttműködés kétirányú utca! 

Ezeknek az embereknek remélem lesz annyi idejük, hogy elolvassák a történetet, amiről itt sosem írok, és ahelyett, hogy teljesen feleslegesen a termékeim között böngésznek, erre szánnának pár percet.

Sokan (köztük én is) azt gondolják, ha mindenre igen mondanak, akkor észre fogják venni őket, dicséretben  részesülnek. Tévednek. Az emberek vissza fognak élni a készséges hozzáállással, és aki mindent elvállal, túlhajszoltan és alábecsülten végzi.

Ahogy említettem, nincs egy óriás raktáram, soha ki nem fogyó alapanyag-ellátmánnyal. Nincs egy beszállítóm, sem egy, a hobbimnak mindent alárendelő segítőm/párom, aki azt és akkor hoz, amikor és amit kell. Nekem egy bkv bérletem van, két lábam, és két kezem. Sajnos szintén nincs egy nagy álom-dekorbolt, ahova betérek és mindent megveszek, persze jó olcsón. És sajnos egekbe szökő fizetésem sincs, amiből korlátok nélkül gazdálkodhatok.

Vagyis, ha kitalálok valamit, amit meg szeretnék valósítani, vagy kér valaki valamit, akkor elindulok a városba, és több napon keresztül megyek ezekért az anyagokért. És mivel van egy munkahelyem, így ezt csakis a 8 óra ledolgozása után tudom megtenni. Sokszor előfordul, hogy egy ékszer vagy egy lakásdekor elkészítéséhez egy heti utánajárás szükséges. Szívesen csinálom, de azért van, hogy fárasztó.

Az alábbi képen látható azoknak a boltoknak, kereskedéseknek egy aprócska szelete, ahol rendszeresen megfordulok. Senkitől nem várom, hogy térképen megnézze, ezek milyen távolságokra vannak, de elhihetitek, hogy nincsenek közel egymáshoz. A virágpiac nagy segítségemre van, de ahogy korábban már írtam, ez sajnos belépős. És akkor szót sem ejtek arról, amikor vidéken kapok csak meg valamit...

A második képen egy szintén kicsi részét láthatjátok annak, miből dolgozok. Én semmivel sem spórolok, tökéletes végeredményt akarok. Ehhez elképzelhetetlen mennyiségű alapanyag kell. Amikor vásárolok, mindig észben tartom, hogy mi az, ami van otthon, és milyen színben. Szeretem, de azért ez is néha komoly agymunka.

Sajnos szintén nem találtak még fel egy tökéletes "kerámiafiguraboltot", pedig nagy segítségemre lenne. Ezeket mind-mind máshol szereztem be, és sokszor ezek adják fel leginkább a leckét. Addig kell menni, amíg méretben, színben és stílusban is megfelelőt találok. Napi szinten hajkurászom a tökéletes nyulat, mackót, akármit. 

És akkor ott van a sok "jellegtelen" dolog. A cérnák, drótok, amik nem is látszanak, a ragasztópisztoly, a jó minőségű ragasztórúddal.

Speciális a helyzet az ékszerekkel. Azokat az állandó 3-4 helyemen szerzem be. A gyöngy kiválasztása csak egy dolog, kellenek megfelelő akasztók, kapcsok, láncok. Ezekből ezer meg ezer féle van szín, méret, minőség és nikkeltartalom szerint. Ezekre is próbálok figyelni.

Ahogy Einstein mondta: "A kreativitás titka, hogy jól tudod leplezni a forrásaidat."  

Nagyon sok év van már a hátam mögött. Imádom csinálni. Panaszkodni nem akarok. Nem várom, hogy becsüljenek meg, és mondják azt, hogy "Húú, ez a lány mennyit utazgatott a nyakamban lógó nyakláncért, az ajtómon lógó koszorúért!", hiszen épp ez a kézművesség lényege. Csak ezt Ti se felejtsétek el! 

Azt szerettem volna üzenni, hogy amikor valaki a kanapén fekve odanyom egy lájkot, akkor igen kicsi az a kör, aki mögé tud gondolni annak, hogy mi mindent hordoz egy egyedi, kézműves termék. És ha azt írja valaki, amikor az árról érdeklődik: "Túl sok.", nos az nekem is túl sok. Én nem egy lájkvadász vagyok, hanem egy kreatív ember, aki szeretettel akarja csinálni, amit csinál. Nem vagyok jótékonysági intézmény, sem hitelintézet, sem olcsó áruk fóruma. Ezeket máshol kell keresni, és nyomni kell egy "dislike" gombot az EdDesign-ra.