Gyertyafény

A szeretet, amelyre vágyunk, akkor emel fel, 

ha adjuk, és a szeretet szeretetet gerjeszt, 

mint a gyertyafény, 

amely a tükörben megsokszorozódik.

A második karácsonyomat fogom eltölteni a kicsi otthonomban. Tavaly nem volt túl sok időm a lakás dekorálására, de idén már korán belekezdtem. Felmerült bennem, hogy szeretnék egy gyertyahidat az ablakomba. A szebb darabok igen drágák, az egyszerűek meg persze számomra fantáziátlanok. Ezért úgy döntöttem, hogy megveszem a lehető legolcsóbb változatát és kicsit átalakítom. Így készült el a lakásom színéhez, és egy gyöngykedvelő emberhez passzoló verzió. Büszke vagyok rá!

A Tescoban vettem ezt a piros alapú gyertyahidat. Igazi giccs volt, műfenyő gyűrűkkel. Akrilfestékkel lefestettem a piros részt két rétegben. A gyertyákra csiszolt üveggyöngyökből és áttört mintás, ezüst golyókból álló gyűrűket készítettem, és már kész is lett a személyre/lakásra szabott gyertyahidam.

Szeretem!

Van egy híd... 

Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás.

Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. 

Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá.

Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. 

Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. 

Mert ez a híd mosolyból épül. 

Ott és akkor. 

A mosolyhíd.

©©©©©©©©©©©©

KELLEMES HANGOLÓDÁST!