EdDesign: Az 500 forintos, terv nélküli ruha!

Úgy indult, hogy nem volt terv. :))

Általánosan igaz Munkáim Fő Segítőjére és rám, hogy szórakozásból veszünk méterárut, mégpedig kilósat, mert az nagyon olcsó és jó pamut anyagokat lehet kifogni. Mindig céltalanul vesszük ezeket, olyan "majd meglesz az ötlet hozzá" elven. A következő ruha anyaga már jó fél éve a szekrényben lapult. Bordűrös pamut, nagyobb részben fekete, és lent pedig színes mintás. Amikor megvettük, gondoltam arra, hogy szuper lenne egy maxiruhának, de hamar elvetettem, mivel nyáron feketét ilyen mennyiségben nem hordok, és kicsit vastag is lett volna. Szóval ment az anyag az "érlelőbe", konkrétan el a szekrény mélyére.

Aztán jött ez a jelenlegi korszakom, amikor valamiért egyből azokat a felsőket veszem ki a szekrényemből, amik a combom közepéig érnek. Most ilyen takargatós időszakot élek :) Aztán sorra ilyen ruhákat kezdtem vásárolni, amikor jött az ötlet, hogy ez az anyag tökéletes lenne tunikának, és rengeteg színnel kombinálható.

Ezután kezdtem el gondolkodni a fazonon, és azon, hogy milyen módokon lehetne jól hangsúlyozni a mintás részt. Mindenképpen szerettem volna a vállánál egy színes betétet, és amihez nagyon ragaszkodtam még, az a vastag, fém és jól látható cipzár volt a hát-részen. Ez utóbbi még kicsapja a biztosítékot a környezetemben, de csak várjatok....... ;)

Utána aztán beindult a szabás-varrás, és alakulgatott a "popótakaró álomfelsőm". Így ráadásként lett a kar rész alsó harmada is mintás, és került az aljára még egy fekete csík, nekem valahogy így lett igazán kerek.

Nagyon büszke vagyok az elkészítőjére, mert annak ellenére, hogy sosem tanult varrni, profikat megszégyenítő alapossággal és ízléssel készítette el ezt a csodát. Imádom! És a felsőt is..... :)