Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben!

Új időszámítást kezdtem. Hiszek abban, hogy amit csinálok az jó, és mivel jó, ezért egyre nagyobb teret kap az életemben. A gondolataim körülötte forognak, izgulok, ha újabb ötletek jutnak az eszembe, és eszeveszett boldogságot érzek, amikor a tervem valósággá válik.

Amikor nemrég találkoztam valakivel, akin keresztül először felcsillant bennem a remény, hogy ő felületet adhatna arra, hogy elinduljak valahogyan ezen az úton, akkor szerencsésnek éreztem magam. Viszont ez hamar szertefoszlott, mert talán ő az egyetlen, akiről tudom, hogy nem hitt bennem. Ő óriási lehetőség lett volna nekem, ahogyan óriási lehetőség lehettem volna neki én is. De lehetőség helyett egy fiókba rakott kreatív kis lélek maradtam. Természetesen nem várom el senkitől, hogy indítson el egy úton, csak arra gondolok, hogy bátorítson, teremtsen lehetőséget alkotni, megmutatkozni, pláne, ha erre minden lehetősége adott. Nem így történt, de ezzel semmi baj nincs, a dolgok nem véletlen alakulnak úgy, ahogy. 

Szóval én el is temettem magamban ezt a lehetőséget, nem szomorkodtam, ha például boltban vásároltak ajtódíszt a körülöttem élők. Mivel én mindig meg tudom magam győzni, hogy amit csinálok, nem elég jó, vagy lehetne jobb, ezért egy-egy ilyen esemény könnyen küldött parkolópályára.

Aztán jött valami. Olyan időszak érkezett el az életembe, amikor nem volt mese, csak magamban bízhattam, magamat kellett építenem és magamból kellett erőt gyűjtenem. Próbáltam magamban erősíteni, hogy amit csinálok, arra nyitottak lehetnek az emberek, de csak ha látnak, ha találkoznak a dolgaimmal. 

Az elmúlt fél évben rengeteget dolgoztam. A szabadidőm szinte minden percét valamilyen kreatív dologgal töltöttem. Az emberek látták, érdeklődtek, és kértek. Őrületesen hálás vagyok nekik! Mert amíg valakinek a meg nem kapott elismerésére vártam, elzártam magam azoktól az emberektől, akik őszintén hisznek a munkáimban. Én pedig hiszek bennük!

Elhiszem, hogy egyszer ez lesz az igazi munkám!

És elhiszem, hogy a kezem alatt születő minden darabnak üzenete van. Ahogy az alábbi adventi koszorúnak is. Mindig cikáznak tervek a fejemben, de a piros-zöld verzió elég stabilan ott volt egy ideje. Érdekelt, hogy miért. Utánanéztem a színek jelentésének. A piros melegséget, aktivitást, dinamizmust sugároz. Életerőt, bátorságot, nagy erőbedobást, győzelemre irányuló akaratot jelez. A zöld a bizalom, a remény, a hit, az újrakezdés színe. Új lehetőségekben gazdag jövőképet jelez. A fejlődés, megújulás, határozottság, önbizalom igényét mutatja. 

Ezen talán nincs mit magyarázni......

Alapanyagok: fonal, gyertya, termések, csörgők, fa szívek

Nagyon érdekes fonalat találtam, a hatás szerintem rusztikus lett.

És a fa szívek. Ennek is üzenete lenne?

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

Csitáry-Hock Tamás