"Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek,
de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig,
míg le nem szédül."
Őszi díszbe borult az otthonom. Egyik angyalföldi látogatásom okán elterveztem, hogy ha már arra járok, beugrom a Virágpiacra. Sajnos mivel nincs kereskedői igazolványom, így csak a zárás előtti egy órára jogosító látogatói jeggyel tudok bemenni, de ha tudom, hogy mit akarok venni - márpedig tudom - akkor megoldható a dolog a szűk időkorlát közepette is.
Ez a hely egyszerűen elvarázsol, teljesen mindegy, hogy sokszor jártam már ott. Ilyenkor nem veszem fel a telefont, nem figyelem az embereket (mint ahogy általában egyébként mindig), és nem érdekel semmi más, csak a fejemben alakulgató tervek sokasága, a Virágpiac bevehetetlen mennyiségű árukészlete láttán.
Amikor belépek a piacra, egyből más állapotba kerülök. Higgadt ember vagyok, de nem nyugodt. Viszont itt egyből megnyugszom, az agyamat átjárja valami köd, ami mellé már semmi nem tud beférkőzni. Szóval abszolút terápiás jellege van.
Az alkotásnak itt semmi nem szabhat határt az anyagiakon kívül, de általában csakis "egy adagra való" dekoranyagot veszek, hogy máskor is lehessen menni és megmaradjon a varázs.
A következő képeken megmutatom az őszi lakásdekorációm elkészülését. A sünit leszámítva mindent a Virágpiacon vettem, és így tervezem a jövőben is. Tartós kapcsolat a miénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése