Rendrakás

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg? 

- Igen. - volt a válasz. 

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. 

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. 

- És most, - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a barátaid, a munkád, a kollégáid. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Játssz tehát a gyerekeiddel, szakíts időt orvosi vizsgálatokra, vidd el a párodat táncolni. Dolgozni, takarítani, vendégeket hívni mindig lesz időd. Ezért először a kövekre figyelj, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. 

A többi csak homok.

˘˘˘˘˘˘

Ez a rövid történet nagy kedvencem. Talán azért, mert mindig aktuális, amikor egy kicsit fonalat veszítünk az életben, vagy csak azért, mert én is befelé fordulós időszakomat élem. Azt amikor rendrakásra vágyom. Minden szempontból. Kívül és belül. 

Ezért...

Igyekszem nem rohanni folyton, így reggel például gyakran sétálok egyet a Duna partján és élvezem a napsugarakat, meg a fülemben dübörgő zenéket.

Igyekszem olyan emberekkel lenni, akiknek a jelenléte feltölt, akik segítenek a realitás talaján maradni, akiknek mindig van egy-egy biztató szavuk, ha kell. Mindezek mellett imádok egyedül is lenni. Szerintem, aki nem képes önmagával jól eltölteni az időt, aki körül mindig kell, hogy népes társaság legyen, az fél attól, hogy ha picit is egyedül marad, meghall valami belső hangot, amitől megijedne, amire válaszolni kéne, ehhez pedig nem elég erős. A hangos tömeg csak egy darabig képes elnyomni a csendes belső hangokat. Egyszer úgyis ez utóbbi nyer. És muszáj lesz foglalkozni vele. Csak ekkor lehet valakinek egészséges az önértékelése.  

Igyekszem sok-sok programot csinálni, és nem csak olyanokat, amikről eddig azt hittem, hogy érdekelnek. A gazdagságot nem jó autóban és nagy házban, hanem élményekben és emlékekben mérik. Egy jó közös pillanat megfizethetetlen és értékesebb bárminél. Az új impulzusok nyitottabbá tesznek. Így szerettem meg új zenészeket, színházakat, ismertem meg új embereket, akik értékrendben sokkal közelebb állnak hozzám, mint akik régen vagy épp  most körbe vesznek.

Igyekszem jó ételeket főzni, egészséges ételeket enni, hogy fizikailag is rendben legyenek a dolgok. (És ne feledjük, az egyik legjobb módja, hogy elmondd valakinek, hogy szereted:  "Ezt azért főztem, mert tudom, hogy szereted." - de erről majd máskor.)

Igyekszem sokat aludni - mert a pihenés a legjobb ápolónő -, és kreatívkodni, mivel az elmúlt másfél évem leginkább ezekben szenvedett hiányt.

Egy ilyen kreatívkodás eredménye az alábbi apróság is. Aki ismer, tudja, hogy folyton cetlizős, felírogatós, ragasztgatós, csipeszes ember vagyok. Eddig azonban ezek csak össze-vissza kallódtak a lakásban. Kellett egy rendszerező. Sok szépet látok dekoros boltokban, de elég drágák sajnos. Így csináltam magamnak. Ezzel is megteremtve egy újabb pici részletét a rendemnek.

A teljesen natúr fa doboz

Akrilfestékek

Koszos szürke árnyalatot kapott

Azt hiszem egyértelmű: E, mint Edina, szív, mint szeret
és maci, mint maci. Edina szereti a macikat! :)