Igazából elsodort az élet, teltek a napok, nagy változások jöttek, és az agyamat egész más dolgok kötötték le, mint eddig. Úgy szeretett és mindig dédelgetett "Hobbim" háttérbe szorult. Jöttek új emberek, új környezet, új elfoglaltságok, és ugyan nem volt olyan nap, hogy ne gondoljak Rá, az erőmből már nem telt semmi másra, csak a kötelező feladatok elvégzésére. Amikor körvonalazódtak az új dolgok, az emberek, a környezet, az elfoglaltságok, és az idegen dolgok ismerőssé váltak, az újdonságok megszokhatókká, és lecsendesedett ez a sok változás, fújtak az első nyári fuvallatok, előkerültek a papucsok, akkor bevillant valami. Kell nekem egy nyári ruha! De persze nem a legközelebbi plázából. Hanem a mélyen elfekvő ötletek közül. Lássuk, megy-e még?......
Az ötlet heteken át ért, finomodott, alakulgatott. A szín abszolút nem volt meg, azt a véletlenre bíztam. Tudtam, hogy derékban megkötős, ujjatlan, de a kulcscsontot, vállat takaró, térdig érő, lenge, nyári ruhát akarok. Amikor annyira összeállt a kép, hogy tudjam mennyi anyagot kell vennem, elindultam, és nézelődtem.
Mivel a nyár egyik színe a hivatalosan ugyan aquamarine, de szerintem csak cián, így amikor megláttam a méteráru boltban ezt a színt, nem volt kérdés, hogy ő lesz a befutó. 1 méter anyag, és indulhat a munka.
Munkáim Fő Segítője - mint eddig mindig - most is igent mondott a varrásra, és a kitalált fazonnal is elégedett volt.
Szóval a divatos csakazértiscián szín már visszaköszönt a körömlakkjaim és az ékszereim között is, így nem kellett félnem attól, hogy nem illik majd a ruhatáramba az új szerzemény. :)
Ez a szakasz nem igazán az én részem, én egész egyszerűen csak próbáltam, amikor kellett. A gépek zakatoltak, a próba során pedig formálódott az ötlet, a forma, a fazon.
Ezek a darabok a díszítést szolgálják majd, fodor a dekoltázs részre, és megkötő a derékra, mert ragaszkodtam hozzá, hogy minden díszítés saját anyagból készüljön.
Megkötős rész a derékon. Ez a kedvenc részletem.
Az anyag meghúzásával varrás közben ilyen kellemes esésű fodrot kapunk. Három ilyen csík került fel a dekoltázsra.
A ruha teljes pompájában.
Azt mondják: nincsenek véletlenek. Pedig ez most valóban az! A cipő nem idei darab, és a csík mégis tökéletesen passzol a ruhához. Juhúúúúú!!
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése